- Az egyetlen... hüpp... hüpp... az egyetlen barátomat ihish fehelfahaltáhák aha töhöbbihek.- zokogta. Egy idő után lecsillapodott. Egy kis hangot hallott.
- Ne sírj Égi, itt vagyok!
Égi a cérnavékony, magas, ismerős hang irányába fordította a fejét. S kit pillantott meg? Az Egérkét.- Ó, hála az égnek! Hát te hogy kerülsz ide? Mi történt? - mondta, miután szóhoz tudott jutni a boldogságtól és a meglepetéstől.
- Miután hosszú ideig nem jöttél, gondoltam, utánad jövök és megkereslek. Ahogy egy jó baráthoz illik - mondta mosolyogva.
- Halálra rémisztettél! Gyere, most bocsánatot kell kérnem a többiektől, amiért azt hittem, képesek voltak felfalni téged!- mondta Égi.
A teljes mese itt olvasható: Mesemalom