Marián Bernadett: Lilik barátja

...
Kopogtak az ajtón. Gólya Marci dugta be a csőrét.
- Bocsánat! Csak búcsúzni jöttem. Nem akartam úgy elrepülni, hogy ne köszönjek el a barátaimtól.
Mindenkitől elköszönt, végül Lilikéhez lépett.
- Szia, kedves Lilikém! Kár, hogy csak ilyen kis időt tölthettünk együtt, de majd tavasszal többet játszunk, jó?
- Szia, Marcikám vigyázz magadra a hosszú úton!
Megölelték egymást. Marci még egy képet is adott magáról, amit ő festett, és ezt mondta:
- Ez a kép a tied! Engem ábrázol, hogy ne felejtsél el soha!
Ha Gólya Marci nem repült el volna, ez mese is tovább tartott volna!








A teljes mese itt olvasható: Mesemalom
A meseíró pályázat nyertesei: Jutai iskola