Egy gólya szállt az udvarotokba,
s nyomában por kerekedett.
A kutyátok kicsi, dundi kölyke
felvinnyogott a gyönyörtől. . .
Először esett, hogy gólya szállt az udvarotokba.
Csudamód megörültél. . .!
A gólya, lépdelni kezdett rangos-kecsesen.
Galambjaid rebbent raja szökött föl,
s dévaj kedvvel nyilallt kertek magasán.
A gólyához mentél ezután. . .
Az kitárta szárnyát, ám föl mégse repült.
Ívbe kecsesült, havas nyakát simogattad,
s mint fehér hóra szilaj eső,
zúdult a madár szárnyára hajad.
És ekkor - a másik gólya szállt le udvarotokban.
Két gólya volt már, együtt lépegető. . .
Te nézted őket,
s mélyen sajnáltad magányos magadat.
Lothár László fordítása
Forrás: http://epa.oszk.hu/03200/03286/00006/pdf/EPA03286_palocfold_1988_6_063.pdf