Márkus Katalin: A gólya vacsorája

Fészek szélén áll a gólya,
lenézett a kerek tóra.
A nap már lenyugodott, de
őkelme nem vacsorázott.
Békacombra fáj a foga
ezért néz a kerek tóra.
Tópartján ül béka Béni
fél szemmel a gólyát nézi.
Rosszat sejt, és fél nagyon,
vajon merre bujdosson?
Jól ismeri már a gólyát,
és a békás vacsoráját.
Ezért gondolt egy nagyot,
kerek tóba fejest ugrott.
Látta ezt a fehér gólya,
mi lesz most a vacsorája?
A békacomb már elugrott,
jó lesz, ha egy siklót fogok.
Óvatosan leszállt a rétre,
hogy a siklót becserkéssze.
Jaj! a sikló nem vigyázott,
már a gólya csőrében ficánkol.
Gyorsan lenyelte a gólya,
s így lett ő a vacsorája.
Kortyolt egyet a tó vízéből,
majd, jóllakottan hazarepült.
Béka Béni megnyugodva
bújt a lapulevél ágyba.
Nem lett belőle vacsora,
mert a gólyát jól becsapta.