eszterágorra J: Geranium palustris (PE. 208).
R: XVI. sz.: estrág orra ’Rostrum ciconiae’ (MNy. 39: 392), 1578: eßtrag orra ’Rostrum ciconiae’ (Herbarium 162), 1584: ezterag ’Ciconia’ (Pesti cap. 30: 8), 1706: esztrag ora ’Geranium’ (PPNomH), 1775: eszterag orra ’ua.’ (Csapó 107), 1798: esterág-orrú-fű (Veszelszki 236), 1807: isztragor ’Pelargonium’, szagos isztragor ’P. odoratissimum’ (MFűvK. 390), 1843: esztragór ’Geranium pratense’ (Bugát 117), 1909: isztragor ’Pelargonium’ (Nyr. 37: 215), 1911: eszterág orra, esztergór ’ua.’ (Nsz. 98, 99). N: MF. 658: eszteragorra, esztragor ’Geranium’.
Ez az elnevezés a mai gólyaorrú fű megfelelője. Nem teszi kétségessé a gólya régies elnevezésének idevonását az, hogy a különböző növényekben kimutatható esztragol vegyület elnevezése feltűnően hasonlatos a növénynévhez. Már Melius (Herbarium 162) utal ugyanis 1578-ban a német Stochen (sic!) Schnabel ’ua.’ névre, mely a nyomtatási hiba ellenére is egyértelmű bizonyítéka, hogy itt a ’gólyacsőr’ (gólyaorr) jelentéssel van dolgunk, mégpedig a termés alakjára vonatkozóan. A korai latin elnevezésben is a Rostrum latin szó ’csőr’ jelentésű, a ciconiae utótagban pedig a lat. ciconia ’gólya’ szerepel.
gólyacsőr J: Geranium (MNöv. 68).
R: 1894: gólyacsőr ’Geranium’ (Pallas 8: 95), 1911: ua. (Nsz. 127), 1925: ua. ’G. sanguineum’ (MF. 662).
A gólyacsőr a gólyaorr (és gémorr, daruorr) hasonneve a Geranium növényre, melynek felsőállású magházán tok csúcsosodik; ez jut kifejezésre a hosszú csőrű madarak nevével képzett növénynevekben.
gólyaorr J: Geranium (P. 98).
R: ? 1596: golya horoen ’Geranium columbinum; Pes columbinus’ (KamHerb. 304D) (inkább ugyanennek a növénynek a gólyaköröm neve lehet), 1775: golya orú-fü (Csapó 306), 1796: N. golya-orru-fü ’Geranium sanguineum’ (Debrecen) (Kitaibel 165), 1798: gólya-orrú-fű (Veszelszki 136), 1807: gólya árorr ’Erodium ciconium’ (MFűvK. 390), bűzös gólyaorr ’Geranium Robertianum’ (uo. 393), 1833: golya-orr-fű, golya-orr ’Geranium / Storchschnabel’ (Kassai 2), 1843: gólyaorrufű, gólyaorr ’Geranium’ (Bugát 158), 1845: ua. ’Pelargonium’ (Műsz. 225), 1855: réti gólya orru fű ’Geranium pratense’ (MAkÉrt. 525), 1864: gólyaorr, esztragorr ’Geranium palustre’ (CzF. 2: 1077), gólya árorr ’Erodium ciconium’ (Gönczy 264), 1894: gólyaorr ’Geranium’ (Pallas 5: 95), 1909: bakbűzű gólyaorr ’ua.’ (Graumann 11), 1911: gólyaorr, golyaorru fű ’ua.’ (Nsz. 127), 1925: fodros gólyaorr, gólyaorr ’Geranium’ (MF. 658), gólyaorrfű ’G. columbinum’ (uo. 661), 1995: mocsári gólyaorr ’Geranium palustris’ (PE. 208).
N: OrmSz. 187: gójaór ’Geranium robertianum’ / SzamSz. 1: 330: góujaór ’Geranium pratense’ / Nyárády 68: gólyaorr (Marosv.h.) / Nép és Nyelv 1943: 139: gólya orr (Csorvás) ’Erodium cicutarium’ / ÚMTsz. 2: 653: gólaorrú fű (Cserszegtomaj) ’Geranium Robertianum’, gójjaórrufű (Szentgál) ’Erodium cicutarium’ / NéprÉrt. 33: 249: gólaorrú fű (Cserszegtomaj) ’Geranium Robertianum’.
A felsőállású magházon csúcsosodó (a bibeszálak összenövéséből keletkezett) tok alapján kapta a növény a hosszú csőrű madarak csőréről a gém-, gólya-, daruorr tudományos nevet. (Geranos ’daru’; pelargos ’gólya’; erodos ’gém’ jelentésű). Ez a jellegzetes „gólyaorr” termés egymagvú, és hosszú, görbe csőrű részterméskére esik szét éréskor. A Geranium növénynév a lat. geranion (növénynévként Pliniusnál [26: 108]) ’darucsőr’ jelentésű szóból képzett, mely a gör. geránion (< géranos ’daru’) (szintén ’darucsőr’ [Dioskorides]) elnevezésből származik.
A régi görög növénynév folytatói a fr. géraniales, ol. geraniale, a. geranium, sp. geraniales, or. geraniecvetnüje ’gólyaorrfélék rendje’ (AFE. 629).
A gólyaorr a német Storchschnabel ’Geranium’ (Graumann 62). R: 1588: Storckenschnabel ’ua.’ (Kr. 153), a bakbűzű gólyaorr (1909) a ném. Bocksstorchschnabel ’ua.’ (uo.11) megfelelője azzal a különbséggel, hogy az utótag, a Schnabel nem ’orr’, hanem ’csőr’ jelentésű. Románul is ciocul cocostîrcului (RM. 417) a Geranium.
Felsőbb taxonokat is jelöl a gólyaorr; vö. gólyaorrfélék ’Geraniaceae’, gólyaorrtermésűek ’Geraniales’ (P. 98).
Forrás: Magyar Nyelvőr