Őszi szél zizzent levelet
Vándormadárnak szól az üzenet.
Szelíd a Nap, de már hűvös
Hegyek ormán a köd megült.
Fecske-gólya-darúmadár útra készül
Elmúlt a nyár!
Vadludaknak gágogása messze hallik
A határba.
Meleg Délnek napsugara vándormadárt
Csalogatja…
Kéményfészken gólyapár fiókát tanítja már,
Szárnyalva repdesi körül, a fióka
Bátran röpül.
Vízpartokon nagy a lárma-gágogás,
Vezérgúnár szárnya csattog, „készüljetek!
Indulás!”
Csivitelő fecskesereg V alakban hasít eget.
A tél elöl menekülnek, mindannyian
Délre mennek.
A természet csodája, a sok vándormadárka!
Útrakelnek – Vándorútra, ösztönük arra tanítja
Hideg télben eledelre nem találnak!
Jégben-hóban dideregve megfagynának!
Üres már a fészek, határ… hiányzik a
Sok kis madár…
Kelepelés, csivitelés, pirkadatkor költögetés.
Csak a hűvös őszi szél zúg, kopár ágon
Vadgalamb búg.
Éhes varjú magot keres, tollászkodik
Károg egyet,
Nem várja a hideg telet!
Mikor búcsúzik a nyár,a kora ősz táncot jár.
Vigasztal illattal, színnel, édes gyümölcsök
Ízével.
Ne bántsd az őszt! Öleld át! Színekkel hoz
Új csodát…
S ha rád simul mosolya, szerető szív
Fogadja.
Ne sírasd hát a nyarat!
Télre ősz jön, majd tavasz. Virág nyílik, illat száll
S visszatér „Vándormadár”