(részlet)
A tanító kertje kifut a Zagyvára. Lankás rétek túl a Zagyván, jól öntözött földek, egy pár ember gyűjti odakinn a szénát petrencékbe. Petrencék tetején fehérben magyarok, a fekete pruszlikot nem hagyják, fejükön is fekete kalap. Tarkák, mint a gólya, messzire elnéznek, mint gólya. A semmibe néznek! Az időbe! Ahonnan jön minden...
Forrás: epa.oszk.hu