Gólyamadár útra készen
Végignéz a kopár réten,
Meglibbenti fehér szárnyát
-testvérkéi nagyon várják.
-Kelep, kelep!- mondja csendben,
Itt sétálni de szerettem!
Kis tavacska, sárga nád,
Szél fúvását hallanám!
Elbúcsúzom füvek, bokrok,
Földre hajló fűzfalombok,
Messze szállok délvidékre,
Árva lesz a gólyák fészke.
Búcsúzom, te drága rét,
Simogat a nap ma még,
Holnap reggel köd ruhába
Öltözik a nyírfa ága.
Kelep-kelep – füvek, rétek,
Tavasszal majd visszatérek!