Barta László: Békaparlamenti Hírmondó, avagy ellenzékiség és szavazás

A Világbéka követei
a tóközi Békakonferencián
kuruttyolnak és brekegnek
egy véget nem érő vitán.

Kutykurutty, brekeke,
kutykurutty, brekeke.

Én az egyetlen ellenzéki
békakövet hallgatok,
majd szót kérek,
és csendesen felszólalok:
kvákk, kvárákk.

*
Szavazásra is sor került,
mielőtt a sok kimerült
béka a tóba lemerült.
A szavazócédulákat
a gólya osztogatta,
miközben a locsogó
békapolitikusokat fosztogatta.
Eltűnésükről Csőrkelepi tehetett,
egy két izgága követet megehetett.

Forrás: Vicces versek

Tóth Sarolta: Húsvéti tojások

Gyermekkoromban
elmélkedtem eleget,
miért mondanak a felnőttek
a gyerekeknek nem hihető meséket...
Nyúl hozza a hímes tojást,
a gólya meg a kisbabát,
Hiszen a nyúl nem tud tojni,
sem piros, sem csokitojást,
gólya leejti a pólyásbabát...
Nyúl fészkében drazsét látok,
nem érzek hozzá étvágyat:
fekete, apró és büdös,
nincs rajta papír sem, ezüstös...
Töprengtem hát tojás-ügyben,
honnan terem a fészekben?
Nyúl a tojást vásárolja?
Tán a tyúktól kölcsön kapja?
Gólya hol szerez csecsemőt?
Apa szerint csak úgy megnőtt
a káposzta levelében,
Gólya látta meg röptében,
felemelte, vitte, vitte,
majd a kéménybe ejtette,
anya pedig megmentette - miközben
gólya őt megcsípte.
Én egy buta gyerek voltam,
túl sokat kíváncsiskodtam.
A legendát megismertem,
bölcsebb, de csalódott lettem.
Csak addig boldog a gyerek,
amíg hisz a felnőtteknek,
amíg elhiszi a mesét,
színesíti képzeletét.
Bárcsak gyermek lennék újra,
húsvéti nyúl tojást hozna,
gólya testvért pottyantana,
ártatlan lehetnék újra.

Tőgyi János: Tavasszal

Lágy szellő szelíden simogatja arcom,
Énekes madarak csicsergését hallom.
Hirdetik, dalolják, eljött a tavasz!
Nyílnak a virágok, s feledtük a havat.

Jácintsereg bólogat, figyel a ház előtt,
A szemben lévő portán a zöld legelőt,
Melyen a szomszéd kiskutya önfeledten játszik.
Ettől a világ boldogabbá válik.

Az utca végén a régi villanykarón,
Mely régóta áll ott fáradtan, korhadón,
Rendezgeti megviselt fészkét a gólya,
Mintha ez a világon a legegyszerűbb volna.

Az ég is kék, kékebb mint máskor,
Felnézek rá én, legalább százszor.
Bárányfelhők kergetőznek s életre kelnek,
Ha megunják játékuk odébb állnak, s mennek.

Szívemben az öröm, arcomon mosoly,
Szétnéztem, s már semmi sem komor.
Eljött a tavasz, mit úgy vártam rég,
Újjáéled minden, az élet gyönyörű, szép.

Forrás: Versek

Szuhanics Albert: A békalány és a divat

Volt egy bakfis békalány,
álcázta a békanyál.
békamama féltette,
biztos helyre rejtette!

Ám valaki ma reggel,
egy újságot ejtett el.
a legújabb divatlap
ott ázott a víz alatt...

Bámulta a békalány,
mily szép ruha valahány.
- Átöltözöm én még ma,
s belém szeret a Béla!

Mért nem mondta meg anyám?
- kesergett a békalány -.
Hogy szép ruhát vehetek,
hordtam rútat eleget!

Amikor a lány felnő,
kell a magas cipellő,
tarka ruha, színes sál,
békalánynak ez dukál!

A szépségem lám kihajt,
ha tűsarkút veszek majd!
Tarka szoknya, lila blúz,
ez az, mit a béka húz!

Én magamat nem féltem,
kinn járkálok a téren.
Mindenki csak lássa meg,
nincs a békalánynál szebb!

Nem is kötött hát alkut,
felhúzta a tűsarkút,
a fenekét riszálta,
kisétált a világba...

Meglátta egy gólyafi,
több sem kellett őneki,
úgy eredt a nyomába,
meg is fordult utána!

Hát ezt tette a divat,
nem csinál ő randikat.
Elbánt a gólya vele,
tűsarkúban nyelte le.

Forrás: Versek

Mátrai Stella: A vakondok, és a gólya

Magasan repül a gólya,
A vakond nézi aggódva.
Hogyan is repülhetnék gólya?
Sehogyan sem bányász módra.
Én sem fúrok lyukat földbe,
Te se vágyj az égbe föl, s le.
Maradj csak a föld alatt,
Én is szállok nap, mint nap.
Babákat cipelgetek,
Békákat eszegetek...
S mondd a békákat szereted?
Nem! Sajnos nem ehetek.
Rovarokat írt az orvos,
S látásomra répát. Fontos!
Bár nem látok jól igaz,
De repülnék, mint a sas.
Föld alatt is szép az élet?
Áh! Unom a sötétséget!
Fúrd csak, míg fúrhatod,
Ki tudja meddig húzhatod...
Rövid az élet komám!
Használd ki te is szaporán!
Jó vakondok sose fárad,
Bár ha sok van kertnek árthat.
Nem szállok hát fel az égbe.
Jobb is itt lent, mint a fénybe.
A békákat se szeretem,
Csak a legyet ehetem.
Jó vakondok búcsút mondok.
Máris elmész? Elrepülsz?
Szívemre a gond csücsül.
Mesélj nekem a felhőkről!
Vagy a fényes nagy kőről!
Napnak hívják úgy tudom,
Mesélt róla sok rokon.
Kedves vakond elmegyek,
De jövőre itt leszek.
Kérdésedre válaszolva,
Hozok felhőt, s napot sorra.
Elmesélem a színeket,
Rakosgatom a rímeket.
Hopp! Egy béka!
Mennem kell!
Szólt a gólya, s felreppent.

Forrás: Gyermekversek

Frady Endre: Izombéka

Jaj, szegény őszi gólya!

Néhány állat, kinek kék a
Szeme alja, tudja rólam,
Én vagyok az izombéka,
S sztorim nem csak üres szólam:

Őszi gólya támadt reám!
Miért volt ez itt még, miért?
Bemostam neki, de be ám,
S Afrikába gyorsan kiért!



Forrás: virtus.hu

Bartos Erika: Erdei zenekar

Erdő, mező sok lakója,
Előbújt a tücsökszóra.

Kerek réten úgy döntöttek,
Zenekarba összeülnek.

Énekelt a hangyakórus,
Citerázott három mókus,

Cinege a hárfán játszott,
Fülemüle furulyázott.

Hegedült a sündisznócska,
Gordonkázott három macska,

Nagybőgőt a gólya húzta,
Oboát a csiga fújta.

Két zöld béka gitározott,
Szarka püfölte a dobot.

Cincér állt a cimbalomnál,
Klarinétot fújt a gúnár.

Xilofont a gyík ütötte,
Szaxofonba fújt a szöcske.

Erdőmező aprónépe
Táncot járt a víg zenére,

Csujjogatóst, pörgetőset,
Alsószoknya lengetőset,

Zeng az erdő, zeng az ég is,
Járják egyre, járják mégis,

Ám amikor jön az este,
Ledőlnek a puha gyepre,

Elalszanak egy-kettőre,
Csend borul a víg mezőre.

Forrás: Bartos Erika honlapja