Vipo - állatmesék

A mesesorozat három főszereplője Vipo, egy hosszú fülű kiskutya és barátai, Henry a gólya, és Betty, a játékcica.
Vipo szeretne egy kedves kis feleséget találni magának, s barátaival elindul egy világkörüli útra, melynek során sok kaland vár rájuk.
Útközben megismerkednek országokkal, városokkal, nevezetességekkel, emberekkel.


-Mikor érünk már Olaszországba? - nyivákolt türelmetlenül Betty, Vipo játékos kedvű kiscicája a táskából. - Majd, ha kiengedlek a hátizsákból! - vakkantott Vipo. Abban a pillanatban Henry, a gólya kelepelni kezdett: - Az ott lent már a velencei öböl!

(részlet a Vipo: Az óriási csizma c. történetből)

A Vipo-sorozat könyvei: Bookline

Heinrich Hoffmann von Fallersleben: Der Storch

Habt ihr ihn noch nicht vernommen?
Auf dem Dache sitzt er schon.
Unser Storch ist heimgekommen,
Hört doch! hört den frohen Ton!
Klappre du, klappre du klapp klapp klapp!
Klapp klapp klapp!
Klappre du, klappre du immerzu!

Ja, du bist nun eingetroffen
Nach so langer Winternacht,
Hast erfüllet unser Hoffen
Und den Frühling mitgebracht.

Forrás: feiertagsgedichte.de

Német népi mondóka, játék

Storch Storch guter
bring mir einen Bruder
Storch Storch bester
bring mir eine Schwester

"Diesen Reim singen die Kinder, wenn sie einen Storch sehen, oder schreiben denselben in ein Briefchen, das sie über Nacht dem Storch vor das Fenster legen. Selbstverständlich ist am andern Morgen der Brief vom Storch abgeholt worden"

Forrás: volksliederarchiv.de

Storch und Osterhase (német mondóka)

Storch, Storch, Schnibel, Schnabel,
mit der langen, spitzen Gabel,
mit den langen Beinen!
Wenn die Sonn’ tut scheinen,
steht er auf dem Kirchendach,
klappert laut, bis alles erwacht.
Storch hat sich aufs Nest gestellt,
guckt herab auf Dorf und Feld:
“Wird bald Ostern sein!
Kommt hervor, ihr Blümelein,
komm hervor, du grünes Gras,
komm herbei, du Osterhas’!
Komm fein bald und fehl mir nit!
Bring auch viele Eier mit!”

Forrás: kinderreime.net

Matthias Claudius: Das Kind, als der Storch ein neues ...

A vers teljes címe:
Das Kind, als der Storch ein neues bringen sollte; für sich allein

Der Storch bringt nun ein Brüderlein -
Er kommt damit ins Fenster herein
Und beißt Mama ein Loch ins Bein,
Das ist so seine Art. ---

Mama liegt wohl und fürchtet sich...
O lieber Storch, ich bitte dich,
Beiß doch Mama nicht hart. -
- - - -
- - -
He he, da kommt Papa herein,
Nun wird er wohl gekommen sein! - -
Aber du weinest ja!
Hat er dich auch gebissen, Papa?

Forrás: gutenberg.spiegel.de

A vers magyarul: Koosán Ildikó fordítása

Heinrich Seidel: Der Storch

Der Storch kommt aus Egypterland,
Weil Frühlingslüfte riefen.
Er steht auf seinem alten Stand
Und klappert Hieroglyphen.

Da nun Poeten überall
Der Vogelsprache kundig,
So auch den ganzen Klapperschwall
Des braven Storchs verstund ich.

Da er zurück von Pyramid',
Von Nil und Krokodil kam,
So war's ein gar vergnüglich Lied
Vom wunderschönen Nilschlamm.

Ein jeder Storch am Nilschlamm hängt
Und klapprig ihm zu Muth wird,
Wenn er an seinen Nilschlamm denkt,
Und wie's dem Storch da gut wird!

Da krabbelt's hin, da krabbelt's her,
Und allerwegen hüpft es! -
Man geht umher und schmauset sehr,
So glatt hernieder schlüpft es.

Auch weiß der Störche Tradition
Aus grauer Zeit zu sagen:
Die wundervolle Märe von
Egyptens sieben Plagen.

Doch ward erzählt von Ahn zu Ahn
Die Sage so vorzüglich -
Jetzt denkt auch dieser Storch daran
Und klappert so vergnüglich.

Forrás: amigo.de

Werner Lindemann: Der Storch

Hurra, der Storch ist da,
zurück aus Afrika.

Jetzt heißt es für den Hasen,
für Frosch und Maus im Rasen,

für Schlange, Vogel: Horch,
da naht der Jäger Storch!

Mich freut, kommt er gezogen
mit weitem Segelbogen,

um - schwapp - mit Wasserhuschen
die Brut im Nest zu duschen.

Brauch keinen Wecker mehr.
Das Wecken regelt er.

Sein Klappern auf dem Dach
macht mich frühmorgens wach.

Forrás: amazon.de

Idézetek

Ágh István: Szigliget-memoár

"Tavasszal volt a leggyönyörűbb, az árokparton, s az átlátható bodzás akácosokban bürök és ibolyák, a hegyoldali szőlőkben lila barack- és mandulavirágzás, ég és föld között lebegő tündérálom, gólya húz a keringő sas alatt, fölöttem."

Ágh István: Akácos út, ha végig megyek rajtad én

"Ha a gólya hűséges madár volna, Nagy Gyuláék kéményén látnám, követte volna Varga Margitot onnan, ahol előbb a japánkakas hajszolta a nagy vöröset. De ez a gólyautód már csak arra emlékszik, merre van Afrika, s a beton-villanydúcra fészkel. "

Forrás: DIA
PIM: Ágh István

Hock Éva Etelka: Rózsaszínű fellegek

Rózsaszínű fellegek
Lepték el a kék eget.
Különleges látvány volt.
Nem volt benne sötét folt.
Volt ez nagyon szokatlan,
Mert volt csak az álmomban.

Csukott szem az bármit lát,
Meglehet ez a valóság.
Percenként az sokszor van.
Nemcsak ott az álmokban.
Ha kék gólyák lehetnek*,
Hát rózsaszínűek a fellegek.

Most én ennél maradnék,
Percenként százhúszat pislognék.
Lesz álmom így valóság,
Rózsaszínűben szép a világ.
Látom, hogy már mosolyogsz,
Te is "rózsaszínülni" fogsz.

Forrás: poet.hu/ Szép versek

*


Der blaue Storch in Biegen

Szuhanics Albert: A békalány és a divat

Volt egy bakfis békalány,
álcázta a békanyál.
békamama féltette,
biztos helyre rejtette!

Ám valaki ma reggel,
egy újságot ejtett el.
a legújabb divatlap
ott ázott a víz alatt...

Bámulta a békalány,
mily szép ruha valahány.
- Átöltözöm én még ma,
s belém szeret a Béla!

Mért nem mondta meg anyám?
- kesergett a békalány -.
Hogy szép ruhát vehetek,
hordtam rútat eleget!

Amikor a lány felnő,
kell a magas cipellő,
tarka ruha, színes sál,
békalánynak ez dukál!

A szépségem lám kihajt,
ha tűsarkút veszek majd!
Tarka szoknya, lila blúz,
ez az, mit a béka húz!

Én magamat nem féltem,
kinn járkálok a téren.
Mindenki csak lássa meg,
nincs a békalánynál szebb!

Nem is kötött hát alkut,
felhúzta a tűsarkút,
a fenekét riszálta,
kisétált a világba...

Meglátta egy gólyafi,
több sem kellett őneki,
úgy eredt a nyomába,
meg is fordult utána!

Hát ezt tette a divat,
nem csinál ő randikat.
Elbánt a gólya vele,
tűsarkúban nyelte le.

Forrás: poet.hu /Szép versek

Szűcs István: Jó leheverni...

Jó leheverni a napszagú réten
Bókra hajolnak most mind a virágok
Csöndes a szellő, mi körbekeringve
sárga-piros szép fejük simogatja
Kipattan a bimbó, és a kamilla
szertevirítja szép napmosolyát
Csipkelevéllel dús deli szoknya,
kékszemű tündér a sürü katáng
Zsálya virága, ha nyílik a mélye,
vadméhcsapatok lám körbekerengik.
Mézteli illata készteti táncra
megbódult rajukat, mint dongva lecsap
Locs-fecsi csermely halk csobogással
gyorsan iramlik a rét közepén
Benne vadászva lábol a gólya,
csőre lecsapva emel ki halat
Száll vele gyorsan a nagy jegenyére,
fészkibe várja fiókacsapat
Összefonódva virágzik a tippan,
selymes a szára, épp fonnivaló
Alatta vetette a lágy-puha fészket
a sokcsimotájú lillecsalád
Béke van itt és csönd a vidéken.
Jó leheverni a napszagú réten


Forrás: poet.hu /Szép versek

Szuhanics Albert: Ölts zöld ruhát

Óh víg tavasz ölts zöld ruhát
selyemkendőt, kéket, puhát,
lobogtassa könnyű szellő,
legyen azon bárányfelhő!

Kötényeden nyíljon virág,
tarka mezők illata ránk
áradjon mint tavasz szava,
olvadó ár, hegyek hava!

Lengedezzék sűrű hajad,
mint patakzó fényáradat!
Benne virág, mit szép lánynak
hajfürtjei tartanának.

Dús kebeled hófehéren
domborodjon, hűs reményben!
Nyílj hóvirág, nyílj ibolya,
gyöngyvirágnak szállj illata!

A barkától orgonáig
minden virág most virágzik
lényed édes, finom testén
fényed villan tarka lepkén.

Megérkeztek a víg gólyák
égi útjuk lám leróják.
Megcsillanó tónak tükre
vetíts mosolyt szép lelkünkre!

Forrás: poet.hu /Szép versek

Szakál Magdolna: mért nem hiszed?

a nyár...
már a tegnapok kapualjaiba sorvad
elmúltcsak egy buta sugár kapaszkodna még
ördögi út
lézengő napok ütik egymásra az éjfélt
zord sereg
talpuk alatt sárgás - rézszín avarföveny
elmúlt...
elvitték a gólyák - mért nem hiszed?

Forrás: poet.hu /Szép versek

Halász Béla: Éjjeli vidéken

Szikra parázslik távol domboldalon
Esti félhomályból susogja a dalom.
Holdsugárba kúszik nyári felhők képe
Esthajnal parázslik ragyogó fényére.

Ciripel a tücsök, játssza a zenéjét.
Ablak melegében kutatja a rétét.
Utcafronton kúszik cirmos, a macska.
Rá se hederít az ébredő kakasra.

Megmozdul az erdő, figyeli a sok vad
Hogyan settenkedik őzike, ha pirkad.
A bagoly huhogja, ébreszti a népét,
Keresi, kutatja egérét, mint étkét.

Mielőtt ébreszt kutyák vonyítása,
Patakból kiugrik leveli és társa,
Kis kunyhó tetején, kelepel a gólya
Kis Kelep született nem rég a kuckóra.

Forrás: poet.hu

Tasnádi Györgyi: Gólyavers

Gólya beszél,
Fia henyél.
Béka a tóban
Legyet remél.

"Ej, Fiam!" kelepel a gólya,
"Hasadra süt a Nap, még hányszor mondjam?!"

A fiú csak nem mozdul,
Nem indul vadászni.
Anyja bajt érez,
Elkezd lármázni.

Egyszülött gyermeke
Élettelen teste
Fekszik a fészekben.
Egy suhanc meglőtte.

Forrás: poet.hu /Szép versek

Kitalálós versike

Nyulász Péter Miazmég című könyvéből:

Minden évben hazatér,
mikor véget ér a tél.
Kelepel a hosszú csőre,
menekül a béka tőle.
Mi az?


Illusztrátor: Szalma Edit

Forrás: Nyulász Péter blogja

Cserfalusi Ádám: Vajon gondol-e a gólya...

Vajon gondol-e a gólya a nyárra,
Emlékszik-e szép hazai tájakra,
A magyar béka ízére, fűzfára,
Fészekaljára, mocsárnak szagára?
Vajon emlékszik-e idegenben,
Vajon húzza-e a szíve vissza.

Szabad élet, szabad madár,
Jaj, de szép, mi szabadon jár -
Télen Nílus vizét issza,
Íbisszel a táncot ropja,
Átöleli Egyiptom,
Míg a gólya szárnyat bont.

Tengerjárón kelő nap
potyautast rajta kap,
Fáradt gólyagubbasztás
- Kelep legyen veletekb-
Mit érez, ha hazamegy?
Mit érez, mikor elmegy?

Forrás: Versek

Szuhanics Albert: A gyermek, akit a gólya hozott

Néha-néha nézz az égre,
hátha jő egy gólya végre!
Csőre piros, tolla fehér,
a zöld fűre lép, ha leér...

Lábát török gyerek vágta,
magyar fogott gyógyításba.
Akit egykor a csőrében,
gólyamama hozott éppen.

Ezért képe olyan kormos,
fekete szemeket hordoz.
Villámló a tekintete,
egykor égen játszott vele.

Mennydörgés lett rá a válasz,
és lehozták gólyaszárnyak.
Pólyácskába bugyolálták,
jó szüléi megtalálták...

Ő most szeretetet tanít,
mosolya, mint villám vakít.
De nem dörög többé az ég,
tiszta kék és sosem sötét.

Patak csobog, ahogy nevet,
hozzád bújik, téged szeret!
Lehelete tavaszi szél,
madár dalol, mikor beszél...

Vigyázz reá, neveld nagyra,
szülőföldjét el ne hagyja!
Kössön össze földet-eget,
benne ég egy nagy szeretet!

Forrás: poet. hu /Szeretet

Szuhanics Albert: Vándor gólyák

Itt a tavasz újra nálunk,
visszatért a fecskepárunk,
sarjad a fű, a rügy pattan,
kacag a lét száz alakban.

Nézd hogy zöldülnek a kertek,
szitakötők szárnyra kelnek,
a víz tükrén napfény ragyog,
ha rád nézek boldog vagyok.

Már a napok egyre szebbek,
vándor gólyák megérkeztek.
jól értik az idők szavát,
hoztak nekünk egy kisbabát!


Forrás: poet.hu /Szép versek

Mátrai Stella: A vakondok, és a gólya

Magasan repül a gólya,
A vakond nézi aggódva.
Hogyan is repülhetnék gólya?
Sehogyan sem bányász módra.
Én sem fúrok lyukat földbe,
Te se vágyj az égbe föl, s le.
Maradj csak a föld alatt,
Én is szállok nap, mint nap.
Babákat cipelgetek,
Békákat eszegetek...
S mondd a békákat szereted?
Nem! Sajnos nem ehetek.
Rovarokat írt az orvos,
S látásomra répát. Fontos!
Bár nem látok jól igaz,
De repülnék, mint a sas.
Föld alatt is szép az élet?
Áh! Unom a sötétséget!
Fúrd csak, míg fúrhatod,
Ki tudja meddig húzhatod...
Rövid az élet komám!
Használd ki te is szaporán!
Jó vakondok sose fárad,
Bár ha sok van kertnek árthat.
Nem szállok hát fel az égbe.
Jobb is itt lent, mint a fénybe.
A békákat se szeretem,
Csak a legyet ehetem.
Jó vakondok búcsút mondok.
Máris elmész? Elrepülsz?
Szívemre a gond csücsül.
Mesélj nekem a felhőkről!
Vagy a fényes nagy kőről!
Napnak hívják úgy tudom,
Mesélt róla sok rokon.
Kedves vakond elmegyek,
De jövőre itt leszek.
Kérdésedre válaszolva,
Hozok felhőt, s napot sorra.
Elmesélem a színeket,
Rakosgatom a rímeket.
Hopp! Egy béka!
Mennem kell!
Szólt a gólya, s felreppent.

Forrás: poet.hu /Gyermekversek